Az alábbiakban egy készülő könyv részletei olvashatók, amelyek a Lennon-gyilkosság precíz leírását tartalmazzák. Lennon meggyilkolásával kapcsolatban máig nagyon sok pletyka,rémhír, mendemonda él a közvéleményben. A zene.net egy sorozatban szeretné bemutatni a mészárlás részleteit, amelynek kulisszatitkai - a Kennedy-gyilkossághoz hasonlóan - máig homályban maradtak. Az első részben a gyilkosság előzményeit, s magát a gyilkosságot bemutató fejezeteket közöljük.

A gyilkos színrelép

December 6-án, délután a United Airlines Chicagoból érkező 9o4-es menetrendszerinti járatával egy Mark David Chapman nevezetű fiatalember is megérkezett New Yorkba, a La Guardia repülőtérre.Taxival a nyugati 63. utcába hajtatott, ahol a Dakota-házhoz közel, a YMCA egyik szállóján három napra szobát bérelt.Kipakolta a holmijait,majd útnak indult, de a 72.utca sarkán,a Dakota-ház előtt ezuttal hiába várakozott, a várt sztárok nem bukkantak fel. Chapman csalódottan és dühösen téblábolt egy ideig, majd visszatért a szállóba, és este l9.l5-kor elindult a városba.Egy Mark Snyder nevezetü taxisofőr vette fel a kocsijába a 8. és 55. utca sarkán, aki szerint Chapman egy nagy táskát cipelt, s nagyon beszédesnek tűnt. Induláskor közölte a sofőrrel, hogy hosszabb útra indulnak, s útközben több helyen is kell majd hoszabb-rövidebb ideig várakoznia.Az első cím, ahol megálltak, a Century volt, egy art deco stílusú apartmant-ház a Central Park nyugati oldalánál.Chapman a ház főbejáratán ment be, majd kb. öt perc múlva visszatért, s egy újabb címet adott meg a Keleti 65. utca és a Második sugárút találkozásánál.A második címen már csak két percig tartózkodott, majd amikor visszaszállt a taxiba, közölte a sofőrrel."Oda kellett adnom valakinek annak az albumnak a szalagjait, amelyet John Lennon és Paul McCartney ma készítettek. Én voltam a hangmérnök, s három óra hosszat játszottak együtt velük"

Chapman nagyon feldobott volt, megkérdezte a taxist, nem kér-e egy szippantás kokaint? Snyder mindvégig bizalmatlanul méregette furcsa utasát, s fenntartással hallgatta Chapman szövegeit is, majd látta, hogy utasa csóválni kezdi a fejét, s maga elé mosolyog, mintha valami járna a fejében.A "fuvar" utolsó állomása a Bleecker utca és a Hatodik sugárut sarkán volt, ahol több hanglemezbolt is van egymás mellett. Chapman hangulata itt hirtelen megváltozott. Dühösen kezdett el beszélni az olyan sikeres emberekről, mint a rocksztárok. Aztán fizetett, s kiszállt, Snyder többé nem látta. Chapman betért az egyik hanglemezboltba, s megvásárolta John Lennon új Double Fantasy című albumát, majd gyalogosan visszament a szállására és nyugovóra tért.

Másnap, 7-én Chapman korán kelt, rendbeszedte magát, s már 10.30-kor a Dakota-háznál "dekkolt", másokkal együtt abban reménykedve,hogy a nagy jövés-menésben a ház egyik lakója, John Lennon is felbukkan a tömegben. Chapman türelmesen várakozott, de ebédidőben meggondolta magát, s eltávozott. Visszament a YMCA szállására, ahol összecsomagolt, s átköltözött Manhattan szívébe,a Sheraton szállóba, az 52. utca és a Hetedik sugárut sarkára. Később azt mondta vallatóinak,hogy túlságosan picinek találta a szobáját, s a szállóban látott homoszexuálisok is nagyon idegesítették.

A Sheratonban a hetedik emeleten, a 2730-as szobát vette ki hét /!/ napra, éjszakánként 82 dollárért. A recepción a Bank of Hawaii Visa-kártyájával fizetett, mintha takarékoskodni akart volna a nála lévő készpénzzel! A szobába felérve itt is kipakolta utitáskáját, kitette az asztalra zseb-Bibliáját, az útlevelét, valamint kedvencének, Todd Rundgrennek a kazettáját. Rendbeszedte magát, majd városnézésre indult. Ezuttal egy könyvesbolthoz vitette magát, ahol kedvenc és már számos alkalommal olvasott könyvét, Salinger Zabhegyező című regényét szerette volna megvásárolni, de az eladók sajnálkozva közölték, hogy pillanatnyilag nincs raktáron a keresett mű. Chapman azonban nem távozott üres kézzel. A szeme megakadt egy képeslapon, amely az Ózból Dorothy-t ábrázolta. Gyorsan megvette, akárcsak a Playboy januári számát, amelyben egy hosszú Lennon-interjút talált. Visszatérve a szállóba, a csaknem üres étteremben megvacsorázott, majd sörözgetés közben elolvasta az interjút. Aztán a lap közepén nézegetni kezdte a meztelen nőt ábrázoló posztert, s úgy döntött a Zabhegyező hősének, Holden Caulfieldnak a példáját követve, hogy ő is felhív a szobájába egy prostituáltat.A Manhattan-i Yellow Pagesből kikeresett egy callgirl szolgálatot, s telefonon külföldi származású, egzotikus nőt kért magának a szobájába.

A nő néhány perc múlva meg is érkezett, és Chapman pontosan úgy viselkedett vele, mint kedvenc regényhőse. Előbb csak beszélgetett vele, majd kölcsönösen megmaszirozták egymást, de nem szeretkeztek. A nő nem leplezett csodálkozással, hajnali háromkor l90 dollárral a zsebében távozott a szobából, Chapman pedig lelkiismeretfurdalástól gyötörve felhívta a feleségét Honoluluban,.aki - helyi idő szerint 22 órakor - éppen befejezte a korábban Chapmantől kapott Zabhegyező kötet olvasását. Férje azzal adta oda neki a könyvet, hogy elolvasása után bizonyára jobban megérti majd őt. A könyvbe dedikációt is írt Holden Caulfield aláírással. Telefonálás után elővette a Bibliáját, s a The Gospel According To John című fejezetnél nyitotta ki, ahová a John szó után beírta "Lennon". Aztán kilenc órára felhúzta az ébresztőóráját, s lekapcsolta a villanyt.

December 8-án Chapman délelőtt 10-kor kelt fel, lezuhanyozott, s úgy döntött, hogy ezuttal bármeddig hajlandó lesz várni, hogy találkozhasson Lennonnal. Jó melegen felöltözött, majd a nála lévő kincseket - Dorothy fényképét, Todd Rundgren kazettáját, a zseb-Bibliáját /amelybe a Holden Caulfield nevet írta bele/, útlevelét, a YMCA egyik tisztségviselőjének ajánlólevelét, egy magáról készült fényképet, egy l965-ös "Chevit" ábrázoló fotót a középiskolai évekből, valamint egy Honolulu-Chicago-Honolulu repülőjegyet, s a hozzátartozó csomagjegyet - gondosan aféle oltárképként elrendezte az asztalon. Amikor elkészült, megtöltött pisztolyát a kabátzsebébe tette, a Double Fantasy albumot a hóna alá vágta, s lifttel lement a földszintre. A szállodából a legközelebbi könyvesbolt felé vette az irányt, ahol megvásárolta Salinger könyvének egy piros fedelű, papírborítójú kiadását. A könyv címoldalára ráírta:"Holden Caulfieldtól Holden Caulfieldnak", alá pedig "Ez az én vallomásom". Aztán elindult a Nyugati 72. utcán a Dakota-épület felé....

Az épület elé érve megkérdezte a portást, Patrick O'Loughlint, látta-e aznap reggel elmenni Lennont? A nemleges választ hallva úgy döntött, hogy akkor megebédel, s a Dakota kávézójába meghívta azt a két lányt is, akik Lennonra várva szintén ott álldogáltak a bejáratnál. Ebéd után visszatértek őrhelyükre, ahol Cahpman megismerkedett Paul Goresh-sel, egy New Jersey-be való amatőr fotóssal, akit a ház alkalmazottai Fat Dave néven már jól ismertek. Rendszeresen ott lebzselt a ház előtt, s megpróbálta a távozó vagy érkező hírességeket lefotózni, hogy valamelyik újságnak eladhassa a képeket. Aznap szerencséje volt, mert délután lencsevégre kaphatta Lauren Bacallt, Paul Simont és Mia Farrow-t is, de az igazi nagyvad, John Lennon még mindig nem mutatkozott. Igy Goreshnek volt ideje kikérdezni barátját, s azt is megállapíthatta, hogy Chapman nem lehet valami nagy Beatles-rajongó, mert nem ismerte fel Allen Kleint, a Beatles egykori menedzserét, aki szintén felkereste valamiért az épületet.

De azért a délután mégsem telt el teljesen eseménytelenül a Chapman számára, mert hamarosan egy Chevrolet dzsippel a kis Sean érkezett meg nevelőnője társaságában. Goresh lelkesen üdvözölte őket, s Chapmant is bemutatta nekik, mint olyan rajongót, aki Hawaiiból érkezett a tiszteletét tenni. Chapman barátságosan kezet rázott Seannal, néhány protokoláris mondatot is váltottak, majd a fiú kisérőjével együtt eltünt a bejárati ajtó mögött.Ezt követően sokáig nem történt semmi, ezért Chapman kabátja zsebéből elővette a könyvét, s elkezdett olvasni.

Dedikálás a Dakota-ház előtt

John Lennonnak december 8-án zsúfolt és hajszás napja volt. Délelőtt Annie Leibovitz-cal, az ismert fotóssal dolgoztak az épület hetedik emeletén John és Yoko bérelt lakásában.A sztárfotós a Rolling Stone-ban megjelenő cikkhez készitett felvételeket.Többek között ekkor készült az a híres, felülről fényképezett fotó is, amelyen Lennon meztelenül simul, fonódik a mellette fekvő, talpig feketébe öltözött Yokora. Amikor Lennon meglátta a polaroid kamerával készült próbafelvételt, szinte könyörgött Leibovitznak:"Ugye megigéri,hogy ez lesz a címlapon!" A fotózás délben ért véget, majd ebéd után Lennon Dave Sholint, egy San Fransisco-i rádiós DJ-t fogadott az első emeleten lévő Studio One-ban, hogy élete utolsó interjúját adja.

Sholin és a stábja délután ötkor hagyta el az épületet, hogy a repülőtérre induljanak. Velük együtt John és Yoko is megjelent a Dakota-ház kapujában, hogy limuzinjukkal a Record Plant stúdióba menjenek. Az autó azonban késett, ezért várakozniuk kellett a járdán, ahol azonnal kisebb csoportosulás vette körül őket. Lennon autogramokat osztott, s Chapman is odatartotta elé a Double Fantasy albumot, aminek a boritójára Lennon rákanyarította a nevét:"John Lennon, 1980 december."

Miközben írt,Goresh vadul kattogtatott, s így készült az a világsajtót később bejárt fotó, amelyen a gyilkos és áldozata egy fényképen látható.-"Tessék, ezt szeretted volna?"-kérdezte Lennon Chapmantől, amikor visszaadta neki a lemezt. Chapman nem válaszolt. Zavarban volt, Lennon jelenlétében valósággal lebénult. Csak akkor tudott megszólalni, amikor Lennonék autója már eltünt a forgalomban:"A kalapom rajtam volt-e a fotón,vagy sem? -kérdezte Goresht.- Azt szeretném, ha nem lett volna rajtam" - mondta.Majd hozzátette:_"Ezt senki nem fogja nekem elhinni Hawaii-on!"

Lennonék távozása után a ház előtt összeverődött rajongók is elmentek, s már csak Goresh illetve Chapman maradt az épület előtt. Goresh fél kilencig kitartott, aztán búcsúzni készült,de Chapman figyelmeztette:"Én a helyedben várnék még. Soha nem tudhatod, hogy látod-e még valaha.Történhet valami...."

Goresh azonban hajthatatlan volt, s távozott, Chapman pedig beszélgetni kezdett Jose Perdomo-val, egy fehérhajú, idősebb kubaival, az ügyeletes kapussal a Disznó-öbölről,a Kennedy-gyilkosságról.

"Johnt lelőtték!"

A Record Plant stúdióban aznap remek volt a hangulat. Nem sokkal Lennonék megérkezése után David Geffen, a Double Fantasy kiadója azzal a hírrel érkezett, hogy az album Angliában aranylemez lett, az amerikai listán pedig már a l2. helyen szerepel. A stáb természetesen szerette volna megünnepelni a nagy sikert, de Lennonék ehhez túlságosan fáradtnak érezték magukat, s úgy döntöttek, inkább hazamennek, hogy másnap korán reggel folytathassák a munkát.

Lennon csaknem öt évi szünet után l98o augusztusában kezdett el újra dolgozni, miután előzőleg "háziasszonyként" csak a kisfiával, Seannal foglalkozott. A házaspár eleinte csak saját kedvtelésére kezdett el dalokat írni, s úgy döntöttek -miután Lennon szerződése l976-ban az EMI/Capitolnál lejárt-, hogy ezuttal előbb készre csinálnak egy teljes lemezanyagot, s csak utána választanak hozzá kiadót. Az 54. utcában kibérelték a Hit Factory stúdiót és néhány alatt elkészítették a később Double Fantasy címmel megjelent albumot, amelyen Johnnak és Yokonak is 7-7- felvétele hallható. A dalokat később megmutatták Geffennek, aki előnyös feltételek mellett örömmel vállalta a lemez kiadását, sőt annak folytatására is szívesen szerződött. Lennonék ezen az estén is már ennek az új albumnak a felvételein dolgoztak, amikor "bulizás" helyett l0 óra után hazafelé indultak.

Chapman ekkor már csaknem öt órája várt Lennonék visszatérésére.Hogy miért nem ölte meg kiszemelt áldozatát délután? Talán,mert túlságosan sokan verődtek össze John körül,s félt,hogyha előveszi a fegyverét,akkor dulakodni kezdenek vele,s elhibázza a célt? Vagy az utolsó pillanatban megijedt "küldetése" következményeitől? Esetleg megszólalt a lelkiismerete? Nem tudni! Az viszont tény, hogy késő éjjel a néptelen utcán a hazatérő házaspár sokkal jobb célpontot kínált, mint délután!

Lennonék limuzinja 22.50-kor érkezett vissza a Dakota-ház elé. Elsőként Yoko szállt ki, majd John következett, kezében egy kazettásmagnóval, és több, az esti próbák alkalmával készült demo-kazettával. Amikor Yoko elhaladt Chapman mellett, a fiú odaköszönt neki:"-Helló!"-Aztán Lennon is odaért mellé, és alaposan szemügyre vette a szemüveges fiút, akinek -ahogy azt l98l áprilisában Dr Richard Bloom pszichiáternek elmondta - a kritikus pillanatban egy titokzatos belső hang azt kezdte mondani: Tedd meg! tedd meg! tedd meg!

Chapman ekkor két lépést tett előre, kabátzsebéből elővette a pisztolyt, s tüzelőállásba helyezkedett, majd halkan megszólalt:-"Mr Lennon?!" John néhány lépésnyire a bejárattól félig megfordult, amikor a háta mögött 7-8 méterre álló Chapman tüzelni kezdett. Az első két lövés hátulról, mellmagasságból érte és megpördítette az áldozatot. Aztán a következő két lövedék a vállán találta el, az ötödik pedig célt tévesztett. Chapman, miután kilőtte a tárat, leeresztette a kezét, és kisérletet sem tett a menekülésre. Pedig alig néhány méterre a helyszíntől, az út másik oldalán a közeli metróállomás labirintusában könnyen eltűnhetett volna. De Chapman nem mozdult, nem menekült. Csak állt, s várt. Mintha megszűnt volna körülötte a világ! Észre sem vette, hogy Lennon a golyókkal a testében még néhány lépést halad előre, kinyitja a bejárati ajtót, elbotorkál a közeli irodáig, ahol arcra borulva a földre rogy.

Az épületben Jay Hastings volt az éjszakai portás. A fiatal férfi éppen újságot olvasott, amikor meghallotta a lövéseket, majd a betört ablaküvegek csörömpölését. Aztán felbukkant előtte a tántorgó John, s háta mögött a halálravált, sikoltozó Yoko. -"John lelőtték!"- kiabált hisztérikusan a nő, aki letérdelt a férje mellé, s kézbe vette a fejét. Hastings előszőr nem akart hinni a szemének. Azt gondolta, hogy megrendezett jelent szemtanuja. De amikor a magnetofon a földnek csapódott, s a kazetták zörögve szétszóródtak, felfogta, mi történik körülötte. Reflexszerüen megnyomta az asztala alá beszerelt vészjelző gombot, amely a legközelebbi rendőrörsöt riasztotta automatikusan. Aztán rohant, hogy segíthessen. Kabátjával betakarta a remegő Lennont, a sebek elkötözéséhez pedig valósággal letépte a nyakából a nyakkendőjét. De nem sokat segíthetett, mert az áldozatnak a szájából és a melléből is bugyogott a vére. A szemei nyitva voltak, de már üvegesedtek. Aztán hirtelen hányni kezdett:még több vért és húsra emlékeztető pépes anyagot öklendezett, miközben Yoko eszelősen orvosért kiabált. Hastings felugrott,s a 9ll-es segélyhívót kezdte hívni. Amikor visszaguggolt Lennon mellé, folyamatosan ezt motyogta:_"Minden rendben van, John. Meglátod, rendbe jössz!"

Jose Perdomo eközben az épület előtt odalépett Chapmanhez,és rárivallt.-"Lelőtted ezt az embert!" Chapman halkan csak ennyit szólt:-"Ne aggódj,Jose! - "Tudod te,hogy mit csináltál?"- folytatta az öreg.-"Ne aggódj!- felelte ismét Chapman,aztán a Zabhegyező főhőséhez, Holden Caulfieldhez hasonlóan ő is ledobta a földre a fegyvert, majd levette a kabátját, s a lábához tette, hogy az érkező rendőrök láthassák, fegyvertelen. Aztán már csak állt, és várt. Nem mozdult akkor sem, amikor Jay Hastings is kirohant az épület elé, hogy megnézze magának, ki ez az ember? Egy kövérkés, szemüveges srácot látott, aki az egyik lámpa alatt állt,és blazirt nyugalommal egy könyvet olvasott. A közeli utcából már hallatszottak a rendőrautók szirénái.

Elsőként a Tony Palma-Herb Frauenberg és a Steve Piro-Peter Cullen járőrpáros érkezett a helyszínre. A rendőröket Perdomo vezette oda Chapmanhez, aki továbbra is nyugodtan várt. Semmi ellenállást nem tanusított, amikor megbilincselték. Csupán készer szólalt meg:- Kérem,ne bántsanak.Kérem...." Majd kicsit később:- "Egyedül tettem. Kérem,ne bántsanak!"

Bent az épületben Lennon már vérébe fagyva feküdt a földön. A rendőrök felfelé fordították a testet, s amikor látták, milyen súlyosak a sérülések, úgy döntöttek, hogy kiviszik a rendőrautóhoz, s megpróbálják kórházba szállítani. A sebesültet az időközben megérkező harmadik járőrkocsi hátsó ülésére tették be. Palma közölte a söfőrrel, hogy hajtson, ahogy tud, mert John Lennont kell kórházba vinnie. Ő volt az egyedüli, aki felismerte, ki az áldozat.

Amikor a járőrkocsi szirénázva elindult, az első ülésről hátrafordulva James Moran megkérdezte a még mindig vérző Lennont:- Meg tudja mondani, ki maga?...Maga John Lennon?" - "Igen."-hallatszott az alig érthető hörgés a háttérből. Lennon már nem tudott értelmesen beszélni. Ez volt azutolsó életjel, ami adott.

A járőrkocsi a Columbus sugáruton őrült sebességgel, villogva, szirnézva hajtott át a pirosokon, majd az 58.utcáról bekanyarodott a Roosevelt kórház elé, ahol az ügyeleti osztály sebészteamje már a bejáratnál megkezdte a sebesült ujraélesztését.De amikor meglátták a sebeket,tudták,hogy semmi esélyt nem hagyott számukra a szeszélyes és kiszámíthatatlan sors!