Stuart Fergusson Victor Sutcliffe (született: 1940. június 23. Edinburgh, Skócia. elhunyt: 1962. április 10. Hamburg, Németország)
1960 körül került a korai (akkor még The Silver Beatles néven játszó) Beatleshez, amelynek basszusgitárosra volt szüksége (Paul McCartney ekkor még szólógitáron játszott). A John Lennon révén a bandába került Sutcliffe szó szerint az ötödik Beatle volt az akkor még öttagú együttesben. Azonban Pete Besthez, az együttes eredeti dobosához hasonlóan, az ő játékával sem voltak megelégedve a többiek, mert előfordult, hogy a fellépéseken a közönséggel háttal állva játszott, hogy így leplezze gyatra gitártudását. Sutcliffe nem a zenéjére hatott a későbbi Beatlesnek, sokkal inkább a külsejükre, tőle származott a fekete öltöny és a gombafrizura is. Az ő tanácsára változtatták meg az együttes nevét The Beatlesre, azaz "a bogarakra" (beetle=bogár). Az együttes ekkor Hamburgban játszott, és amikor úgy döntöttek, hogy hazautaznak Liverpoolba, Sutcliffe úgy döntött, hogy Hamburgban marad, és a zenei karrier helyett német barátnőjével, a fotográfus Astrid Kircherrel fotómodellkedésbe kezd.
Stuart Sutcliffe 1962-ben, mindössze 21 évesen agyvérzésben meghalt, így nem érhette meg a Beatles egy évvel későbbi sikerét.
A Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band album borítóján Stuart Sutcliffe arca is látható.
Az ő életét – és egyúttal a Beatles korai éveit – dolgozta fel a Backbeat című film.
John Lennon Stuart Sutcliffe-ről:
"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer három kiskrapek, akiket Johnnak, Paulnak és George-nak kereszteltek. Úgy döntöttek, összejönnek, mint ilyen összejövős-félék. Mikor már együtt voltak, tanakodni kezdtek, mitévők legyenek? Hirtelen mindhárman gitárt növesztettek, és zajongani kezdtek. Furcsa módon ez senkit sem érdekelt, legkevésbé a három kiscsávót. Amikor fölfedezték a negyedik, még kisebb csávót, a körülöttük sertepertélő Stuart Sutcliffe-t, így szóltak hozzá, idézve a dalszöveget: "Sonny, szerezz egy basszusgitárt és rendben leszel." Stuart így is tett, de mégsem volt okés, mert nem tudott rajta játszani. A többiek addig ültek mellette és nyaggatták, ameddig megtanult basszusgitározni..."
"Mindenféle mendemondák keringenek arról, hogy Pete Best milyen fontos Beatles-tag, vagy például Stuart Sutcliffe anyja azt írta Angliában, hogy Stuart is nagy Beatle, de ez mind kamu."
Randolph Peter "Pete" Best (született: 1941. november 24. Madras, India)
A vezetéknevével ellentétben Best (jelentése: legjobb) nem tartozott a legjobb dobosok közé, és állítólag ezért kellett mennie a zenekarból. Pedig addig a dobos hozzátartozott a Beatles történetéhez, és részt vett mindenben, ami a gombafejű zenekar hőskorszakában történt.
Best 1960-ban került a zenekarba, amely végre éppen szerződést kapott a brit zenekarok akkori legfőbb céljának számító Hamburgban, de állandó dobosuk nem volt, és azt a Norman Chapmant, akivel legutoljára próbálkoztak volna, behívták katonának. Ekkor került a képbe Best, aki a Blackjacks nevű zenekarban dobolt, mely ugyanabban a liverpooli klubban, a Casbah-ban lépett fel, ahol a Beatles is megfordult néha (a klub tulajdonosa egyébként Best édesanyja volt). Alighogy Best 1960 augusztusában belépett a zenekarba, az már indult is, hogy eleget tegyen szerződéses kötelezettségeinek a német kikötővárosban.
A botrányoktól és rendőrségi ügyektől sem mentes hamburgi éveket Best végigcsinálta a zenekarral, és a pozíciója csak akkor került veszélybe, amikor a Beatles hazatért, és találkozott későbbi producerével, George Martinnal. Sem ő, sem pedig hangmérnöke nem voltak elégedettek Best dobolásával, és inkább egy session dobost kértek meg, hogy játsszon az első felvételeken. Ezt követően a másik három Beatles-tag arra kérte a menedzserüket, Brian Epsteint, hogy váljon meg Besttől, melyet Epstein némi hezitálás után meg is tett 1962 augusztusában, szinte napra pontosan két évvel Best csatlakozása után.
A hezitálásnak a legfőbb oka állítólag az volt, hogy Best rendkívül népszerű volt a rajongók körében, és főleg a lányok ragaszkodtak nagyon a jóképű doboshoz - nem csoda, hogy a helyére érkező Ringo Starrt eleinte többször is kifütyülték. Mindez azokat a híreszteléseket is erősítette, melyek szerint Lennon, McCartney és Harrison féltékenységből váltak meg dobosuktól, akire egyébként is nehezteltek, amiért az inkább magának való alak volt, és nemigen barátkozott a másik hárommal.
Best a távozása után több zenekarban is megfordult, de még a Merseyside-környéki népszerűségét latba vetve sem sikerült maradandó karriert befutnia, ezért úgy döntött, hogy otthagyja a zeneipart, és elment péknek. A Beatlesről sokáig nem is volt hajlandó beszélni, és a kapcsolatot sem tartotta volt társaival, akikből addigra már fontmilliomos lett, míg ő később közalkalmazottként helyezkedett el.
Ahogy aztán múltak az évtizedek, annál inkább múlni látszottak a régi sebek, és Best egyre gyakrabban állt kötélnek, hogy nyilatkozzon a sajtónak. Ebben talán szerepet játszott az is, hogy az 1995-ben megjelenő Beatles gyűjteményes lemez, az Anthology több olyan számot is tartalmazott, melyen Best dobolása hallható, és ez számára komoly jogdíjakat is jelentett.
A Pete Best Band nevű zenekarával is újra színpadra lépett, többször turnézva Amerikában, és még manapság, 65 évesen is jelentet meg lemezeket. Amikor a Retrosellers nevű internetes portál által készített interjúban megkérdezték tőle, hogy mi élete legnagyobb csalódása, azt válaszolta, hogy nincs ilyen. "Semmi sem történik ok nélkül, és előbb vagy utóbb úgyis rájövünk arra, hogy mi miért történik az életünkben" - mondta bölcsen Best, aki ugyanebben az interjúban arra a kérdésre, hogy milyen zenét hallgat, azt válaszolta, hogy szereti a Beatlest is, és a kedvenc lemeze a Revolver.
John Lennon Pete Bestről:
"...Akkoriban egy egész sereg különböző dobossal játszottunk, mert kevés srácnak volt dobfelszerelése, az drága cucc volt akkoriban. Pete Bestet azért vettük be, mert szükségünk volt dobosra, aki a következő napon velünk tud jönni Hamburgba. A meghallgatáson még másik dobossal nyertük el a melót..."
"...De még mielőtt elmehettünk volna (Hamburgba), dobost kellett szerezni. És szereztünk is egyet a West Derby-i Some Casbah klubban. Pete Bestnek hívták. Így szóltunk, "Szevasz Pete, gyere velünk Németországba!"
1962. augusztus 15. A Parlophone Records (EMI) szerződteti a Beatlest. John, Paul és George megkéri Brian Epsteint, hogy rúgja ki Pete Bestet és Ringót vegye fel a helyére. "Beszariak voltunk, de ha Pete arcába mondjuk, az cikisebb lett volna. Valószínű, hogy verekedéssé fajul a dolog."
AJÁNLOM AZ OLDALT
