Jay-Z: Kingdom Come

Várakozások: Miután Jay-Z néven a hiphop királyává koronáztatta magát, Shawn Corey Carter 2003 novemberében "nyugdíjba" vonult, vagyis megígérte, hogy nem lesz több stúdiólemez, legalábbis a saját nevén nem. Mert más előadók dalaihoz továbbra is adta a hangját, így találkozhattunk vele a Linkin Park vagy R. Kelly felvételein, és valójában nagyon kevesen voltak, akik elhitték, hogy Jay-Z képes lesz megállni, hogy többé ne nyissa ki a száját. Igaz, egy darabig el volt azzal, hogy a legendás kiadó, a Def Jam Recordings élére kerülve üzletemberként próbálja ki magát, és az anyagi gondokkal küszködő céget újra egyenesbe hozza. Ő szerződtette le a Def Jam-hez egyebek között Young Jeezyt, Rihannát, Bobby Valentinót, akik mind nagy anyagi hasznot hoztak a kiadónak, és szintén Jay-Z nevéhez fűződik a Def Jam első brit előadója, Lady Sovereign "leigazolása" is. Tavaly aztán a Jay-Z feladta visszavonultságát egy koncert erejéig, melyen egyebek között látványosan kibékült régi ellenfelével, a New York-i rapszíntér másik nagyágyújával, Nasszal. Kicsivel később pedig kiszivárogtak az első hírek arról, hogy a rapper albummal is jelentkezik idén, és érthető módon keveseket sikerült meglepnie a döntéssel, viszont az eredményt annál többen várták nagyon.

Eredmény: Korábban Jay-Z sikere egyik fő okának azt tartották, hogy - ellentétben a műfajban megszokott úttal - sztárvendégek nélkül, egyedül is képes volt elsőrangú albumokat készíteni (nem számítva persze a producereket, de hát olyan univerzális hiphopzseni talán nem is létezik, aki mindent egyedül csinálva érne el kereskedelmi és kritikai sikert). Most szakított ezzel a szokással, és a lemezt hallva ez annyira nem tűnik jó ötletnek, ugyanis Jay-Z így beleszürkül a mainstream hiphop-mezőnybe. Nem mintha nem lennének jónevű segítői, hiszen Dr. Dre, Timbaland, Pharrell Williams és Kanye West személyében a hiphop legelismertebb producerei működnek közre a lemezen, de feltűnik John Legend, beugrik a barátnő, Beyoncé, és még egy meglepetésvendég is, Chris Martin a Coldplayből. A másik probléma pont az lehet, amire Jay-Z annyira büszke, nevezetesen az életkora. A 37 éves rapper ugyanis igyekszik nem tudomást venni az idő múlásáról, sőt, épp ellenkezőleg, erényként próbálja felvonultatni a műfajban öregnek számító korát. Az igazság ezzel szemben az, hogy mindez mentegetőzésnek tűnik, és az lehet a hallgató benyomása, hogy bizonygatni akarja, még mindig ő a király, pedig ha valamit nagyon bizonygatni kell, az már általában gyanús.

Kiknek ajánlható: Bár Jay-Z albumai közül ez a kevésbé sikerültek közé tartozik, azért még így is veri a mezőny nagy részét, tehát akik szinkronban akarnak lenni a mai hiphoppal, nem hagyhatják ki.

Olyan, mint: Ha egy befutott rapper néhány üzleti tárgyalás és állófogadás között rutinból felvenne egy lemezt.

The Beatles: LOVE

Várakozások: 1970 óta különféle kísérletek történtek már a Beatles feloszlása okozta űr betöltésére. Temérdek válogatáslemez, a Let It Be... Naked (vagyis a Let It Be "spectortalanított" verziója), a Grey Album (vagyis a White Album összekeverve Jay-Z Black Album-ával), aztán a Lennon hangjához írt két új szám - valamennyi komoly érdeklődést váltott ki a világ többmilliós Beatles-rajongótáborában. Ezt a sort gyarapítja a LOVE, amely gyakorlatilag egy Beatles-remixalbum, és a híres kanadai cirkusztársulat, a Cirque Du Soleil új produkciójához készült. A darabot a Las Vegas-i speciális színházban, a Mirage-ban mutatták be, és új köntösbe öltöztette a Beatles zenéjét, különböző artistamutatványokkal és más színpadi attrakciókkal fűszerezve. A Dominic Champagne által írott darab nagy vonalakban az együttes történetét játssza el, olyan Beatles-dalokból vett karakterekkel, mint Sgt. Pepper, Eleanor Rigby, Lady Madonna, Lucy In The Sky vagy Mr. Kite, és összesen hatvan szereplő jelenik meg a színpadon. Az újrakevert Beatles-számokat tartalmazó LOVE az együttes egykori producere, Sir George Martin (más néven az "ötödik Beatle"), valamint fia, Giles munkája.

Eredmény: A 78 perces "Beatles-remix" igazán kielégíti azokat a várakozásokat, amelyek egy ilyen projekthez reálisan fűződhetnek. Eleve az a tény, hogy a feladatra vállalkozó George Martinnál nincs ember, aki jobban kiismerné magát a Beatles hagyatékában, és ennek megfelelően biztos kézzel nyúlt az anyaghoz. Nem kell semmi szokatlanra gondolni, nincsenek diszkóritmusok a Help-ben vagy rapbetét a Hey Jude-ban, Martin ugyanis főként csak az eredeti Beatles-felvételekkel dolgozott, és illesztett be onnét olyan részleteket, melyeket még nem hallhatott a nagyérdemű. Sőt, nem egy track igazi mash-upnak is beillik, vagyis két, eredetileg különálló számot mixelt össze az ősz mester és fia. Egyes számok tehát plusz töltést kapnak, mások pedig egészen más hangszerelésben szólalnak meg, mint ahogyan azt megszokhattuk, a legérdekesebb talán a Strawberry Fields Forever fokozatosan kibomló hangzása, de érdekes kísérlet az A Day In The Life lecsupaszított verziója is. Forradalmi újításokra tehát nem kell számítani, de érdekes kísérlet, amely arra is ráébreszt bennünket, hogy mi maradt a stúdióban felhasználatlanul.

Kiknek ajánlható: Egyszerű a válasz, valamennyi Beatles-rajongónak - noha egy tekintélyes részük borítékolhatóan szentségtörésnek tartja majd az anyagot.

Olyan, mint: Egy kis játék a Beatles stúdióhagyatékával.

Inkei Bence - Sz. Sz. Csaba

[origo]